Fél öt. Ülünk a szobában. Mindenki ölében laptop. Kopog az eső. Szól a zene. A kávé szar. Tollak a hajunkban... Skócia.
Régóta halogatom a blog elkezdését, képtelenség tartani a kinti iramot. Aki lemarad, kimarad. Megszoksz vagy megszöksz. Innen nem lehet. Az utolsó ferry kora este elhagyja a szigetet, onnantól kezdve reggelig se ki, se be. Mindenki ismer mindenkit, mindenki lát mindenkit. nem léteznek titkok, nem létezik magánélet. Nem is kell. Egy család vagyunk, együtt lélegzünk, egy test egy lélek itt mindenki. Még az acsarkodók is. Fogaskerék mindenki... Arrant éltetjük. Építjük. Pusztítjuk. A hotelt. A világot. Ezt a kib@szott wonderlandet, ahová a nyúl elvezetett minket. Arran olyan, mint egy alternatív dimenzió. Semmi sem működik úgy, mint otthon... Itt tüzet rakhatsz a játszótéren és teleszórhatod tollakkal majd elmehetsz a sátradba aludni október közepén a tengerparton. Itt megkínálhat egy slukk weeddel bármelyik nyugdíjas. Itt az asztal alá ihatod a fél falut. Itt aludhatsz a fókákkal a sziklákon. Itt álmodhatod azt, hogy meghaltál... Mennyország és Pokol egy helyen. Az igazi Purgatórium... Arran, ez a fucking treasure island. És a skótok. Az őrültek. Imádnivalóak egytől egyig... Marslakónak éreztem magam, körülbelül az első whiskymig. Ismernek a lokálok és lassan én is megismerem őket. Gingerhead. Captain Gingerlocks. Crazy Bitch. Best Chef Ever. Vagyok én minden...
Bárányok, tehenek, delfinek, rókák, nyulak és hadihajók. Pladda és Aisla Craig, lighthouse-ok, amiket Stevenson nagyapja építtetett. Hihetetlen zöld színek. Örökké suttogó tenger. Metsző szél és mist. Végtelen mocsarak a fenyők lábai alatt... Vízesések és kelta kőkörök. Minden egyes méter ezer csodát rejt idekint. Minden egyes elme ezer őrült gondolatot. Senki sem normális és ez így van jól. Otthon vagyunk. Otthon vagyok. Szóval elkezdek majd írni... Megírom hogyan borítottuk fel a fél emeletet, hogyan alapítottuk meg Mordort, hogyan töltöttük az éjszakát a nádasban és hogyan jutottam el vadidegenek kertjeibe teheneken át. Hogyan stoppolunk és hogyan költjük el az összes pénzt röhejesen jelentéktelen falusi boltokban. Hogyan énekelünk a helyiekkel esténként és hogyan vészeljük át a staffos drámákat. Megírok majd mindent... Lassan. Halkan kopog az eső, hideg van, ülünk az ágyon. A kólámban elolvadt a jég. Fanni issza a sz@r kávét. Hedia röhög. Dayoff. What shall we do? Szia Ryan! Igen, faszfej... Csokitorta a bárban. Majd csak lesz ma is valami.
Real Wonderland Ő.Ő
VálaszTörlés